Légzés szó jelentése
légzés, lélegzés (főnév)
1. Levegő cserélgetése a tüdőben; egy ember vagy tüdős állat részéről a levegő rendszeres beszívása, amivel oxigént vesz fel a levegőből, majd az elhasznált gázkeverék kiengedése az orrán vagy száján át.
Az ember légzésének üteme mozgásának gyorsaságától függ. A légzés életünk első percétől szakadatlan folyik. A lélegzés megléte a személy életben létét jelzi.
2. Légzőszerv működése egy halnál vagy gerinctelen állatnál; nem tüdős állat oxigénfelvétele és szén-dioxid leadása lélegzőszerveinek segítségével.
A hal légzése kopoltyúval történik. A giliszta légzése a bőrén keresztül megy végbe.
3. Növényi gázcsere; egy növény oxigén-felvétele és szén-dioxid kibocsátása erre a célra szolgáló nyílásokon át.
A növények légzése anyagcseréjük következménye. Ha a növény kiszárad, a légzése is megszűnik, mert elzáródnak az erre szolgáló nyílásai.
Eredet [légzés < lég + -z (igeképző) + -és (főnévképző)]
Eredet [lélegzés < lélegz(ik) + -és (főnévképző)]
