Eszköz szó jelentése
eszköz (főnév)
1. Alkalmas szerszám, amely lehetővé tesz egy tevékenységet, műveletet vagy munkavégzést, illetve megkönnyíti vagy meggyorsítja azt.
Az kisgyerek hamar megtanulja, hogy különféle eszközök segítségével jobban boldogul: például a kanállal ügyesebben tud enni, mint puszta kézzel. A szögeléshez jó eszköz a kalapács.
2. Átvitt értelemben: Felhasználható erőforrás, érték, amely egy cél eléréséhez szükséges.
A vezetés megtakarított pénzzel biztosította az anyagi eszközöket. A parkosított üdülőterület a város eszközeiből épült ki.
3. Átvitt értelemben: Felhasználható segítség, amely egy cél eléréséhez hozzásegít, azt lehetségessé, könnyebbé vagy gyorsabbá teszi.
Az összefogás a hatékony fellépés eszköze. A tanulás a tudás megszerzésének eszköze. A szótár a szavak megértéséhez juttató eszköz.
4. Átvitt értelemben: Kivitelezési módszer, amelynek alkalmazásával egy cél elérhetővé válik, vagy egy személy, csoport azt gondolja, hogy annak segítségével a kívánt célt elérheti.
A kisgyerek sokszor úgy hiszi, hogy a hisztizés a megfelelő eszköz arra, hogy a szülei figyelembe vegyék az ő kívánságát. A megértés egy jó eszköz arra, hogy az emberi kapcsolatainkat fejlesszük.
5. Átvitt értelemben: Felhasznált személy vagy csoport, aki csak arra szolgál, hogy bizonyos, gyakran kifogásolható célt elérjenek vele.
Az állam sokszor csak eszközként tekint az állampolgárokra. Az alkalmazott néha úgy érzi, hogy ő csak egy eszköz egy nagy gépezetben.
Eredet [eszköz < ómagyar: eszköz < ősmagyar: ászköz, asagh (eszköz) < dravida: assu (eszköz < ásó, véső)]
