Lárva szó jelentése
lárva (főnév)
1. Állattan: A petéből kikelt utód főként a rovaroknál, illetve más átalakulással fejlődő gerinctelen állatnál. A lárva bábozódik be a végső alakváltozáshoz; álca. (Például: hernyó, pajor, nyű).
A lepke lárvája a hernyó. A szúnyog lárvája vízben él. A lárvák könnyen esnek áldozatul más állatoknak. Az kikelt lárvák megeszik a fa friss levélhajtásait. Az énekesmadarak sok lárvát szednek össze a fáról.
2. Állattan, átvitt értelemben: Kifejletlen ebihal; a teljes átalakulással felnövekvő kétéltűek kezdetleges állapota a petéből kikelés után.
A tócsában lárvák tömege úszkál. A szalamandrák utódja is lárvaként fejlődik eleinte.
3. Régies: Álarc, amely elfedi az eredeti arcot, és így elrejti a valódi személyazonosságot.
Az álarcosbálban minden résztvevő egy lárvát tart maga elé. A csúnya lárva alatt egy csinos női arc rejtőzik.
Eredet [lárva < latin: larva, larua (álarc < szellem) < lar (védő szellem)]
