Fóka szó jelentése
fóka (főnév I.)
1. Tengeri emlős; halakkal, rákokkal táplálkozó ragadozó állat. Hengeres testével, mellső úszólábaival és az elcsökevényesedett hátsókkal az úszó életmódhoz alkalmazkodott.
A fókák legközelebbi rokonai a rozmárok. A fóka szaglása és víz alatti látása nagyon jó. A fókák élőhelyei a sarkok közelében vannak. Az állatkertben a gyerekek egyik kedvence a játékos fóka.
2. Szleng: Bőrszalag, amelyet a sí alsó felére erősítenek fel hosszában (hátrafelé álló szőrrel) a havas emelkedőn felkapaszkodás megkönnyítésére.
A hegyi úton síelő fókát tesz a lécre, mert hegyen felfelé vezet az út. Lejtőn sikláskor a fókának fékező hatása van.
3. Szleng: Felmosórongy; nedvességet (könnyen) felszívó szövet, amelyet magában kézzel használva vagy nyélre téve járófelületek takarításra, felmosására használnak.
Az őrmester az újoncokkal fókát vetetett kézbe, és elküldte őket takarítani. A fóka vizes nyomot hagy a fürdőhelyiség kövén, amin száradásig nem szabad járni, mert újra koszos lesz.
4. Tájszó: Jeladó eszköz bánya mellett; lármafa. Eredeti formája egyszerű tölgy-, de még inkább hárs- vagy bükkfadeszka volt, amit két lánccal, esetleg kötéllel függesztettek fel egy faágra, állványra és nehéz fakalapácsokkal kongattak meg.
Az ebédidőt a fóka megütése jelzi. A munka végét is fókával jelezték. A fóka kongó hangja hasonlít az állatéra.
