Csombók szó jelentése
csombék, csombók (főnév)
1. Népies: Csomó, bog. Cérna, fonal, zsineg összekötözésével keletkezett csomó, kidudorodás.
Az asszony a gomb felvarrása előtt csombókot kötött a cérnára. A férfi a csomag átkötésekor a rövid madzaghoz egy csombókkal hozzákötött egy hosszabb zsineget.
2. Népies: Összeállt szálas anyag, ami vagy összeragadt vagy összegubancolódott; különösen haj- vagy szőrcsomó.
A lány vizes haja csombókokban lógott be az arcába. A csombókokat sikerült kifésülnie, amint megszáradt a haja.
3. Népies: Görcs, amely a fa rostjai között keletkezik.
Az ágat nehéz volt faragni, mert tele volt csombókkal. A csombókokba minduntalan beleszaladt az ágat faragó kése.
4. Átvitt értelemben, népies: Apró termetű ember, rendszerint férfi.
– Mit keres itt ez a kis csombók? – kérdezte az artista-felvételre érkezett erőművész a cirkuszban. – Akit te csombóknak neveztél, az a fickó az igazgató – válaszolta csendesen a közelben álló porondmester.
Eredet [csombók < középmagyar: csombók, csimbók (csomó) < ősmagyar: csimbók (csomó) < dravida: simburi (batyu)]