Korcs szó jelentése
korcs (melléknév)
1. Keverék (állat, növény), amely különféle fajtájú egyedektől származik és bizonyos szempontból kisebb értékű.
A korcs kiskutya vidáman ugrál a gyerek körül. A korcs kedvenc nem vehet részt kiállításon.
2. Keverék állatra, növényre jellemző (testrész, tulajdonság, dolog), amely hozzá tartozik, vele kapcsolatos.
A korcs szarv nem nő meg elég nagyra. A korcs szőrzet másféle tapintású, mint a fajtiszta.
3. Testileg, lelkileg elsatnyult (személy, közösség), aki az ősök, elődök jó tulajdonságait, értékeit elvesztette.
A korcs utódokat könnyű megosztani, és egymás ellen uszítani. A korcs nemzedék a médiától függ.
4. Hitvány, tönkrement (személy, közösség), aki testileg tönkrement, lelkileg fejletlen, erkölcsileg elzüllött.
A korcs ember könnyen bajba kerül. A korcs drogos az életével játszik.
5. Torz (felfogás, életmód, nyelv, szokás), ami elvesztette eredeti értelmét, a fejlődés egészséges, normális vagy kívánatos módjától elüt; beteges, helytelen módon változó, romló (dolog).
A tömegszórakoztatás korcs nyelve rombolja anyanyelvünket. Az elharapózó korcs életfelfogás rombolja az életet.
Eredet [korcs < ómagyar: korcs < ősmagyar: korsi (korcs, keverék) < sumér: kúš, kaš (korcs, mellékág < kacs)]
