Kibeszél szó jelentése
kibeszél (ige)
1. Belülről kifelé szól; úgy társalog mással, hogy közben ő bent van.
A büfés kibeszél pult fölött a vendégekhez. A portás kibeszél az utcára, hogy ne álljanak meg a kapu előtt.
2. Titkot elfecseg; olyat mond el, amit titokban kellene tartani. Egy személy bizalmas dolgait elárulja másoknak.
Ne köss semmit a lányod orrára, mert mindent kibeszél. A vénasszonyok kibeszélnek mindenkit az utcában.
3. Mindent elmond, amit csak akar. Annyit társalog, hogy utána már nem akar többet mondani.
A feleségem végre kibeszélte magát a barátnőjével. A nyári szünetben kedvünkre kibeszéltük magunkat.
4. Eléggé meggyőz, addig magyaráz másnak, amíg egy káros érzéstől, gondolattól megszabadít.
Az anya kibeszélte a bolondságot a lánya fejéből. A barátai kibeszélték a részegest az ivásból.
5. Eredménytelenül mond; annyira hosszasan magyaráz, hogy már belefárad, mégsem éri el a célját.
Az anyuka kibeszélte a lelkét, mégsem hallgatott rá a fia. A tanárnak inkább érthető szavakat kéne használnia, mert a sok idegen szóval akkor sem értem jobban a fizikát, ha kibeszéli a tüdejét.
6. Vád alól kiment; hosszas magyarázattal, magyarázkodással meggyőz mást, hogy nem követett el tiltott dolgot.
A fiú kibeszélte magát az ablak betörésének gyanúja alól. Az ügyvéd ügyes magyarázattal kibeszélte a védencét a vád alól.
Eredet [kibeszél < ki- (igekötő) + beszél]
