Diadal szó jelentése
diadal (főnév)
1. Katonai győzelem, amikor az ellenfél megsemmisítő hatású vereséget szenved.
A nándorfehérvári diadal emlékére szól a déli harangszó. Ezt a diadalt az egész keresztény világ ünnepelte.
2. Átvitt értelemben: Cél elérése; törekvés, terv ragyogó megvalósulása.
Az egymást követő tüntetések diadalra vitték az ügyet: a kormány lemondott, és új választásokat írtak ki. Az emberi jóság és észszerűség végül diadalt fog aratni.
3. Átvitt értelemben: Ragyogó sportgyőzelem, kimagasló teljesítmény.
A világbajnokság megnyerése igazi diadal volt a csapat számára. A rúdugró az új világcsúcs megugrásával diadalt aratott.
4. Régies: A győzelem megünneplése a csata után.
A katonák és a vezérek együtt ülték meg a diadalt. A diadalon hordószámra fogyott a bor.
5. Régies: Ujjongó öröm, amit győzelem, elért nagy siker, váratlan jó eredmény elérésekor érez az ember.
A győztes vívó nehéz küzdelem után nagy diadallal jött be a terembe. A dobogó legfelső fokán állva diadallal nézett szét a sportcsarnokban.
Eredet [diadal < ómagyar: diadal < ősmagyar: diadal, diadalm, digyevi (diadal) < dravida: seyittal (felülmúl)]
