Buja szó jelentése
buja (melléknév)
1. Erős nemi vágyú (személy), akiben az átlagosnál jóval erősebb a szeretkezésre irányuló nemi ösztön, amit minél gyakrabban igyekszik kielégíteni.
A buja nő öltözködésével igyekszik a testére vonni a férfiak figyelmét. A buja nőcsábász minden nőnek, aki csak szóba áll vele, tolakodón bókol.
2. Erős nemi vágyat kifejező, arra jellemző, azzal kapcsolatos (viselkedés, arckifejezés, beszéd, megnyilvánulás).
A férfi buja viccekkel szórakoztatta társait. A pultnál ülő nő reménykedett benne, hogy buja pillantásait csak a kiszemelt férfi veszi észre.
3. Átvitt értelemben: Dús, sűrű növésű, szapora (növény, növényzet).
Az őserdő buja növényzete ámulatba ejtette a kutatókat. A házaspár szeretett volna egy buja kertet a háza mögé.
4. Átvitt értelemben: A dús növényzettől élénk színű (táj, föld); ettől harsány, életteli (látvány).
A buja föld gyümölcsökben bővelkedett. A hegytetőről buja látvány tárult a völgyet borító sűrű erdőre.
Eredet [buja < ómagyar: buja, bulya < ősmagyar: buye (pajzán, buja, szaporodó) < dravida: muyangu (körülölel, szaporodik)]
