Konc szó jelentése
konc (főnév)
1. Népies: Húsos csont, amit általában egy kutyának dobnak oda.
A két kutya összeveszik a koncon. A konc maradékát a kutya elkaparja.
2. Átvitt értelemben: Hasznot hajtó alkalom, nyereséggel járó lehetőség.
Az üzletkötő kapott a koncon, és felhívatta a leendő ügyfelet. Az eddigi ellenfelek megosztoznak a koncon.
3. Régies: Emberi táplálék, amely csonton levő bőrös hús főzve vagy sütve.
A lakodalmon bőven került konc az asztalra. A koncot csak úgy, kézzel és kézzel ették az emberek.
4. Régies: Csont, amely egy levágott és fogyasztásra előkészített állati húsban van.
A velős koncból ki kell rázni a velőt. A férj a húslevesben főtt kedvenc koncát rágcsálja.
5. Régies: Zsákmány; erőszakkal elvett értékesebb tárgy, ingóság.
A kalózok a zsákmányolt koncon osztozkodnak. A legénység minden tagja kap valamennyit a koncból.
6. Régies: Papír mértéke; papiros mérésére használt mérték, amely a rizsma huszad majd tizedrésze.
A nyomda kétszáz koncot használt fel a kis füzet kinyomtatására. A konc más mértéket jelentett a 16. századtól (kb. 24 vagy 48 ív), és mást a 19. század végétől (100 ív).
Eredet [konc < ómagyar: konc < ősmagyar: konc (húsos csont, csülökcsont) < dravida: gantu (boka < bog)]
