Kinő szó jelentése
kinő (ige)
1. Fejlődése elején előbújik. Egy növény, hajtás megjelenik a föld alól.
A múlt évben elvetett mag tavasszal kinőtt. Minden évben kinő a fű.
2. Kiemelkedve megjelenik; élő testnek egy része a környezetéből kialakul, kifejlődik.
A babának hamar kinő a haja. A kisfiúnak kinő a foga a kihullott fog helyén.
3. Torzan fejlődik; természetellenes méretűvé, alakúvá duzzad, alakul.
Nagyapának kinőtt egy bütyök a lábán. Amikor beütöttem a fejemet, kinőtt rajta egy púp.
4. Nagyobbra fejlődik, mint más. Gyors fejlődése miatt már nagyobb a mérete, mint a rendelkezésére álló hely, tárgy, ruha. Túl kicsi, szűk lesz neki.
A lányom kinőtt a testvérei közül. A gyerekek gyorsan kinövik a ruhájukat. A gyár kinőtte a régi épületet.
5. Átvitt értelemben: Túlhalad korábbi állapotán. Tanulása, fejlődése során túljut rajta, különbbé fejlődik. A környezetéből kiemelkedve jobbá, nagyobbá változik.
A kezdő sportoló hamar kinőtte a hibáit. A tanuló idővel kinőtte magát és jó festő lett. A fiam kinőtt már a gyermekkorból. A tengeren néha a gyenge szellő is viharrá növi ki magát.
6. Átvitt értelemben: Fokozatosan létrejön, kialakul egy szélesebb jelenség, tevékenység egy korábbi, kisebb változásból, tettből.
A tiltakozásból kinőtt egy párt. A forradalom a költő kezdeményezéséből nőtt ki.
Eredet [kinő < ki- (igekötő) + nő (ige)]
