Kiképzés szó jelentése
kiképzés (főnév)
1. Képessé tétel. Foglalkozási ágban vagy ismeretkörben tanítás, gyakorlás segítségével gyakorlottá fejlesztés.
Sok gyakorlás volt szükséges a kiképzés során. A rendőrök kiképzésének része az udvarias és határozott beszéd megtanulása is.
2. Szakértővé tanítás, amelynek során egy oktató vagy mester egy foglalkozási ágban vagy ismeretkörben teljesen hozzáértővé tanít ki.
A műkedvelőt a kiképzés tette filmszínésszé. A gyakornokot a kiképzés során gyakorlott szakemberré formálták.
3. Forma kialakítása; alapos, részletes kidolgozás.
A kőfaragó a homlokzat kiképzésével fejezte be a munkát. A torta tetején készül a legszebb kiképzés.
4. Kialakított forma; szépen kidolgozott felület vagy díszítés.
A régi asztal kiképzése csodálatot kelt. Az ókori épület kiképzéséből következtetni lehet az akkor használt eszközökre.
Eredet [kiképzés < ki- (igekötő) + kép(e)z + -és (főnévképző)]
