Kialszik szó jelentése
kialszik (ige)
1. Lángolás megszűnik; tűz, izzó anyag égése, magas hőfoka véget ér.
Éjszaka kialudt a tűz, mert nem tettünk rá fát. Amikor kialszik a tűzhányó, onnantól nem lövell ki forró anyagot. A víztől a hamu alatt rejlő parázs is kialszik.
2. Szenvedély elhal, erős érzelem elmúlik, megszűnik.
A csalódástól kialudt a szívében minden nemes érzelem. Az évek múltán kialudt a szerelem.
3. Alvással elmulaszt; hosszú pihenéssel megszűntet egy rossz hatást.
A nő reggelre kialudta a fejfájást. A gyerek kialszik minden bánatot, csak hagy pihenni!
4. Eleget pihen éjszaka, hogy teljesen felfrissüljön, kipihenje magát.
A hegymászó a táborban kialudta az egy hetes alváshiányt. Vasárnap végre kialudtuk magunkat.
Eredet [kialszik < ki- (igekötő) + alszik]
