Kérges szó jelentése
kérges (melléknév)
1. Kemény külső réteggel bevont (fa, növény), amit érdes felület fog körbe.
A kérges fát lehántják fűrészelés előtt. A legtöbb bokor is kérges növény.
2. Megkeményedett felületű. Erős munkától vagy száradástól megvastagodott, megkeményedett külsejű (kéz, anyag).
A favágó kérges tenyere nagyon bírja a munkát. A kérges sajt külsejét szeretem leginkább.
3. Átvitt értelemben: Csalódásoktól eldurvult (lélek, belső), amely érzéketlen, barátságtalan, nem megértő másokkal szemben.
A kérges szívű vénembernek nincsenek barátai. Az asszony megérti a kérges lelkű férjét.
4. Régies: Kemény sarkú; feszes hátoldalú (cipő, csizma). (Régen egy hársfáról lehántott kéregdarabot tettek a cipő, csizma sarkába.)
A jó, kérges csizmasarok tartós, erős. A gyerek letaposta a cipő kérges sarkát.
5. Régies: Gyűrött és vasalatlan (ruha, szövet), amelyet még nem simítottak ki.
A mosónő kivasalta a megszáradt, kérges ruhát. A kérges inget nem adhatja ilyen gyűrötten a gyerekre.
Eredet [kérges < kér(e)g + -es (melléknévképző)]
