Képmutató szó jelentése
képmutató (melléknév)
1. Bűnöket leplező, megtévesztően viselkedő (ember). Látszólag jónak, tisztességesnek, hibátlannak tűnő, de titokban mélységesen erkölcstelen emberre jellemző (viselkedés, beszéd).
A politikus képmutató ígéreteit nem hiszi el a nép. A festett arcú nőcske képmutató viselkedése mögött sok erkölcstelenség rejlik. A képmutató pap sok bort iszik, mégis vizet prédikál a templomban.
2. Nem őszinte (személy). Nemes érzelmeket, viselkedést színlelő, de gondolataival, érzelmeivel ellentétesen beszélő (ember), aki mást gondol, érez belül, és mást mutat külsőleg.
A képmutató tanuló azt mondta, hogy szorgalmasan fog tanulni, de tudta, hogy nem így lesz. A képmutató férfi megígérte, hogy leszokik a dohányzásról. A képmutató lány azt mondta, hogy szeret, pedig mást akart magának.
3. Régies: Más viselkedést színlelő; más ember előtt megjátszott, vagy az elvárt módon viselkedő (személy)
A képmutató színészek színes jelmezeket öltötték és a darab szereplőinek tetteit színlelték. A képmutató asszony szomorúnak, bűnbánónak mutatta magát a templomban, pedig jó kedve volt.
Eredet [képmutató < kép + mutat + -ó (melléknévképző)]
