Kény szó jelentése
A lap korábbi változatát látod, amilyen Zsoltti (vitalap | szerkesztései) 2018. július 2., 11:42-kor történt szerkesztése után volt.
kény (főnév)
1. Régies: Egyoldalú akarat; a személy maga akaratának minden írott és íratlan törvénytől független érvényesítése; kedv, tetszés.
A hadvezér saját kényére bánik a foglyaival. A király kénye szerint bánik az alattvalóival.
2. Elavult: Erőszak; a hatalom kíméletlen, öncélú alkalmazása.
A kény elhatalmasodott az országban. A kény ellen fellázadtak az alattvalók.
3. Elavult: Testi kielégüléssel járó örömérzet, amely egy időre minden vágyat, kívánságot, hiányérzetet háttérbe szorító jó érzés.
Az ölelkező pár a kénytől liheg. A kény kiül mindkettejük arcára.
Eredet [kény < ómagyar: kény < ősmagyar: kedény (kedély, kedv) < dravida: kadal (óhaj, kívánság) < kadali (kíván, szeret)]
Lásd még: kedv, kéj
Lezárva 7K: 2012. április 5., 20:21
