Káva szó jelentése
káva (főnév)
1. Faabroncs vagy középütt üres, korong alakú perem, szél, amely körülvesz egy részt, amelyre általában kifeszítenek húrokat, hálót vagy más anyagból készült ilyen felületet.
A teniszütő kávája grafitszál erősítéssel készül. A szita kávája körbe hajlított vékony falemez.
2. Kútperem; gémes vagy kerekes kúton az a rész, amely a kút gödrét a föld felett körülveszi, és amelynek rendszerint párkánya is van.
A juhász a kávára rögzített vödröt felemeli és beereszti a kútba. A káváról indul a vályú, amibe a felhúzott vizet önti a szomjas állatai részére.
3. Műszaki: Nyílászárók kerete; falban levő ablak- vagy ajtónyílásnak az a kerete, amely az ajtót vagy ablakot tartja, annak tökéletes záródását biztosítja.
Az épületen a káva alig tér el a fal síkjától. A káva alsó szélére egy virágtartó lett felszerelve.
4. Állattan: Madárcsőr rész, a csőr alsó, illetve felső része.
A kávákban üreges csontok vannak. A kávák felszínét szarutok borítja.
5. Tájszó: Vesszőből font rögzítő gyűrű, gúzs, amely egy seprőn a szálakat tarja össze.
A gazda jobban megköti a seprőn a kávát. A kávára erősített vékony léc jobban összefogja a seprő vesszőit.
6. Tájszó: Abroncs, merev karika a harang alakú alsószoknyában.
Az asszonynak két káva is van a szoknyájában, egy nagyobb és egy kisebb átmérőjű. A káva mereven szétteríti a szoknya anyagát.
Eredet [káva < ómagyar: káva < ősmagyar: kámva, kávány (káva) < dravida: kavi (hajló, homorú) < kavattu (körbevesz, kanyarodik)]
