Kása szó jelentése
kása (főnév)
1. Pépszerű gabonaétel, amelyet (durvára őrölt) gabonaféléből, kukoricából, rizsből, kölesből, különféle gabonapelyhekből (régen más magvakból, bogyókból, gyümölcsökből is) pépesre főznek, esetleg pörkölnek.
Az egészséges táplálkozás ma újra felfedezte a régen csak szegény emberek táplálékának tartott kását. A kása egyszerűen elkészíthető, mert víz, só és bármilyen gabona kell hozzá.
2. Átvitt értelemben: Pépes étel alapanyaga; a főtt gabonaételhez használt gabonaféle, különösen köles, nyers állapotban.
A régi kását ma újra felfedezzük. A hurkába kerül főtt kása is.
3. Átvitt értelemben: Ikrás anyag, amely egy általában híg anyag megszilárdulásakor keletkezik, és apró szemcsékből áll.
A sűrű mézből könnyen lesz kása. A kacsazsír kása lesz, ha megdermed.
4. Átvitt értelemben: Ikrás gyümölcshús.
A érett starking alma húsa finom kása. Az édes görögdinnye hűsítő kásája nagyon finom, ha jól behűtik.
5. Átvitt értelemben, tájszó, régies: Szemcsés kötőanyag tégla- vagy kőfal építéséhez; habarcs.
A kőművesnek kását visznek fel az épülő falhoz. A híg kásához még kis homokot kevernek.
Eredet [kása < ómagyar: kása < ősmagyar: kása < dravida: kásu, káy su (főzelék, főzet) < káy (ég)]
