Karó szó jelentése
karó (főnév)
1. Vékonyabb farúd, amely egy-két méter hosszú, és rendszerint kihegyezett végű, amelynél fogva támasztékul verik a földbe fiatal facsemete vagy néhány növény (szőlő, paradicsom, futónövények) mellé.
A gazda karót ver a magukban álló szőlőtövekhez. A kertben a futóbab felmegy a karóra.
2. Földbe vert farúd különféle célra, esetleg kiálló fogakkal; hosszabb-rövidebb cövek.
Az udvaron van egy karó, amin a fejőedények vannak kiakasztva. A ruhaszárító zsineg két karó közé van kifeszítve.
3. Néprajz: Látófa; földbe erősített, fokokkal ellátott létraszerű magas pózna, melyre felmászva nagyobb területet áttekinthetnek.
A mezőn több karót is felállítanak, hogy onnan lehessen szemlélni a területet. A szántóföld végén van egy karó, amiről meg lehet nézni, nem tévedett-e be a vetés közé egy legelő jószág.
4. Történelmi: Régi kivégzési eszköz: földbe ásott, felül kihegyezett rúd, amellyel felnyársalták az áldozatot.
A lázadókat karóba húzták. A karó kegyetlen kivégzési eszköz volt.
5. Régies: Földbe vert keményfa cölöp, amelyre az ingoványos helyen az épületeket állítják.
Az olaszországi Velence karókra épített város. A karók vörösfenyőből vannak, amelyek nem korhadnak el a tengervízben, hanem megkövesednek.
Eredet [karó < ómagyar: karó < ősmagyar: karó < dravida: karlu, korlu (karó, ág)]
