Kard szó jelentése
kard (főnév)
1. Kézi ütőfegyver, amely vágásra és többnyire szúrásra is alkalmas. Egy markolattal ellátott, hosszú, egyenes vagy ívelt, egyik vagy mindkét szélén kiélesített, rendszerint hegyben végződő acélpenge.
A lovagoknak egyenes kardjuk volt. A huszárok ívelt pengéjű karddal harcoltak. A képen jól látszanak a kard részei: a penge, a keresztvas, a markolat és az ellensúly.
2. Kézi ütőfegyver a hüvelyével együtt.
A huszár kardot köt az oldalára. A tiszt letartóztatásakor átadja a kardját az őt őrizetbe vevőnek.
3. Átvitt értelemben: Fegyveres erőszak.
A hatóság karddal lép fel a tüntetők ellen. A kard nem megoldás az országok közti viták eldöntésére.
4. Átvitt értelemben: Hadvezéri hatalom, egy ország hadseregének fővezérsége.
A herceg a kard és a pálca közt választhat. Mivel a kardot választotta, a testvére örökli a trónt. A kormányzó kezében volt a kard is.
5. Sport: Küzdősport, amit ilyen (1) kézi fegyverrel vívnak, ellentétben a tőrvívással, párbajtőrvívással.
Az olimpián kardban sok magyar bajnok ért el aranyérmet. A kardnak mások a szabályai, mint más hasonló küzdősportnak.
Eredet [kard < ómagyar: kard < ősmagyar: kard < perzsa: kárd (kés) < sumér: kardu (kard, kés)]
