Kanóc szó jelentése
kanóc (főnév)
1. Szövetszál; egyszerűbb világítóeszköznek az a fonal- vagy szalagszerű része, amely a világítóanyagot magába szívja, és kiálló részén meggyújtva fényt ad.
A petróleumlámpába új kanócot tesz a gazda. A gyertya kanóca kilóg a viaszból.
2. Műszaki: Gyújtózsinór; robbanószerkezet késleltetett működésbe hozásához használt hosszú zsinór, amelynek közepén puskapor húzódik végig.
Hosszú kanócot vezetnek a kőbányában elhelyezett robbanóanyaghoz. A meggyújtott kanóc sercegve ég. A robbantásokat ma már elektromos úton hozzák működésbe, nem kanóccal.
3. Történelmi: Vastagabb zsinór, amit kenderből sodortak, és könnyen égő anyaggal volt átitatva; egyik végén meggyújtva tűzfegyverek, ágyúk késleltetett elsütésére használták.
A régi bombát kanóccal kellett elsütni. Az ágyú kanóca salétrommal van átitatva.
Eredet [kanóc < középmagyar: kanot (gyújtózsinór, kanóc) < német: knote (gyújtózsinór) < knoten (csomó)]
