Kalmár szó jelentése
kalmár (főnév I.)
Távolra utazó kereskedő; olyan személy, aki különféle árut vásárol, majd máshol haszonnal értékesíti (különösen nagy mennyiségek esetén, illetve távoli országok között).
A karavánokat kalmárok indították Kínába selyemért. Perzsiából sok kalmár járt Európába értékes fűszerekkel és más árukkal.
Eredet [kalmár < ómagyar: kómár, kalomár (kalmár) < ősmagyar: kalamár, kamelár (kereskedő, „tevés”) < perzsa: gamal (teve) < arab: jamala (szállít, bír)]
Hasonló szó más nyelvben angol: camel (teve)
kalmár (melléknév)
1. Nyerészkedni vágyó (személy), aki öncélúan csak a nagy haszonra hajt.
A kalmár üzletkötő nem fukarkodik az ígéretekben. A kalmár ingatlanközvetítő feltornássza a ház eladási árát.
2. Nyerészkedő személyre jellemző (hozzáállás).
Az üzleti világban elharapózik a kalmárszellem. Ez a kalmár szemlélet hosszútávon megöli a bizalmat.
3. Ide-oda járó, kóbor (légmozgás).
A kalmár szellő a park fái között jár. A kalmár huzat miatt megfájdul az ember feje.
kalmár (főnév II.)
Tízkarú polip; tengeri lábasfejű állat (latin: Loliginidae)
A közönséges kalmár rokona a tintahalnak, de nem azonos vele. A kalmár meneküléskor tengervizet lövell ki a testéből.
Eredet [kalmár < latin: calamarius (írótoll-szerű) < calamaris (tintatartó, kalamáris) < calamus (írónád < nád) < görög: kalamosz (nád)]
Lezárva 7K: 2012. március 12., 15:10
