Kalapál szó jelentése
kalapál (ige)
1. Szerszámmal ütöget; nyeles eszközzel ver, lapít. Erős ütésekkel bever, alakít, készít egy tárgyat.
Az ács szögeket kalapál a fába. A kovács patkót kalapál a műhelyében.
2. Kopogva dolgozik. Egy személy kemény tárggyal, eszközzel hosszasan kopog, csattog.
Már reggel 7-kor nekiállt a szomszéd húst kalapálni a konyhában. Légy csendesen, ne kalapálj a lábaddal!
3. Átvitt értelemben: Hangosan kopog. Egy tárgy, dolog hosszabb ideig, szokatlanul erősen és gyorsan ver.
A futónak erősen kalapál a szíve. A ventilátor a rácsot kalapálja, attól zörög annyira.
4. Szleng: Mást ver; egy személyt ütlegel.
A két testvér egymást kalapálja. A rablók addig kalapálták a boltost, amíg oda nem adta a pénzét.
Eredet [kalapál < kalapá(cso)l < kalapá(cs) + -l (igeképző)]
