Űz szó jelentése
űz (ige)
1. Elkapni próbál; gyorsan követ, hogy utolérje, majd elkapja. Egy személyt vagy állatot gyors mozgással fenyegetve futásra, menekülésre késztet.
A vadász órákon át űzte a szarvast. A rendőr futva űzi a tolvajt.
2. Gyorsabb haladásra késztet; erőteljesebb mozgásra vagy munkára vesz rá.
A versenyző űzi a lovát, hogy első legyen. A főnök folyton űzi a dolgozókat.
3. Eltávolít onnan; fölösleges dolgot, személyt egy helyről távozásra késztet.
A népi gyógyász fokhagymával űzi a férget a betegből. A füst máshová űzi a szúnyogokat. A varázsló rossz szellemeket űz a faluból.
4. Máshová kényszerít. Rávesz, hogy egy személy vagy állat más helyre, más állapotba menjen, vonuljon.
A munkanélküliség a városba űzi a szegényeket. A csalódások űzték magányba az elvált nőt.
5. Átvitt értelemben: Állandóan végez. Rendszeresen, foglalkozásszerűen végez egy cselekvést, tevékenységet.
A mozgékony fiatal több sportot is űz. Milyen szakmát űzöl?
6. Átvitt értelemben: Többször megtesz; helytelen dolgot sokszor csinál, művel.
A gyerekek csúfot űznek a szigorú fegyelemből. A hibás gép bolondot űz a használójából. A hazug politikus gúnyt űz a választói bizalmából.
Eredet [űz < ómagyar: űz < ősmagyar: ozin (űz, ver) < dravida: óssu (űz, vadászik) < ussu (dob)]
