Íz szó jelentése
íz (főnév I.)
1. A nyelven át felfogott érzet, érzéküzenet, amelyet egy étel, ital, feloldott anyag a szájban kivált. A szájba került anyagrészecskék jellemzőinek együttesen érzett hatása, amelyek alapján felismerhető, azonosítható.
Négyféle alapvető íz van: édes, keserű, savanyú és sós. Az érett almának jó íze van. Az íz mérésére még nem találtak ki tudományos módszert.
2. Édes, tartósított gyümölcspép; lekvár. Gyümölcsből cukor hozzáadásával főzött, sűrű, kenhető, főleg ízesítőként fogyasztott élelmiszer.
A család reggeli barackízt kent a kenyérre. A kisfiú szereti a buktába töltött szilvaízt.
3. Átvitt értelemben: Egy dolog kívánatos volta, olyan tulajdonsága, ami azt érdekessé, élvezetessé, kívánatossá teszi.
A film ízét a közepénél kezdte megérezni a közönség nagy része. A fiatalember akkor kezdett ráébredni a tanulás ízére, amikor rájött arra, hogy használni is tudja az életben.
4. Átvitt értelemben: Meghatározó sajátosság, amely különböző tulajdonságok összhatásában érvényesül. Egymásra ható jellegek közös megnyilvánulása.
A városból falura költözött család hamar ráérez a vidéki élet ízére. A nő mosolyába gúnyos íz vegyül.
Eredet [íz < ómagyar: íz, űz < ősmagyar: iszte (íz) < dravida: misei (ízlel, kóstol)]
