Intő szó jelentése
intő (melléknév)
1. Átvitt értelemben: Egy személyt figyelmeztető; egy veszélyre, figyelmet érdemlő körülményre, tényezőre figyelmet felhívó (személy), rendszerint azért, hogy a várható kellemetlenségektől megóvja.
A fiát szóban intő apa azt tanácsolja, hogy kikkel barátkozzon és kikkel ne. A lányát óva intő anya azt kéri, hogy ne kapkodja el a fiú kérésének teljesítését.
2. Átvitt értelemben: Egy személy lelkére kötő; feddéssel, dorgálással, erkölcsi tanítással, ráhatással általa helyesnek tartott viselkedésre, szabályra buzdító (személy, közlés).
A fiát írásban intő királyunk leírta a szerinte jó uralkodás szabályait. A tanácsot kérő fiatalt intő pap elmondja, hogyan viselkedjen másokkal szemben.
3. Átvitt értelemben: Egy viselkedést helytelenítő; egy kifogásolandó tettet szóban, írásban szóvá tevő, neheztelőn megemlítő (személy, közlés).
A beírással intő igazgató így bünteti a fegyelmezetlen tanulót. A felkészületlen diákot szóban intő tanár felszólítja, hogy tanuljon többet. A szóbeli figyelmeztetéssel intő igazgató rossz példának mondja a késve érkező beosztottat.
4. Kézmozdulatot tevő; jeladásul a kézfejét a csuklójánál mozgató, vagy a fejével biccentő, egy tárgyat mozdító (személy).
A búcsúzáskor intő fiú rám is mosolygott. A mozdonyvezetőnek intő kalauz is felszáll a vonatra.
Eredet [intő < int (ige) + -ő (melléknévképző)]
