Eltökéltség szó jelentése
eltökéltség (főnév)
1. A kitartás képessége, amikor nem adjuk fel a próbálkozást azzal kapcsolatban, amiről eldöntöttük, hogy megtesszük, még akkor sem, ha nehéz megtenni.
Látom a kezdő csapat eltökéltségét, hogy jó eredményeket érjenek el. A hegy megmászásának különösen az utolsó szakasza volt nehéz, de kellő eltökéltséggel feljutottunk.
2. Lelki erő, akarat, amely szükséges az életben felmerülő, céljaink elérésével szemben álló akadályok legyőzéséhez. Hosszú távú állhatatosság és becsületesség saját magunkkal és céljainkkal kapcsolatban, amely kell igazunk megvédéséhez is. Szembenézés a veszélyekkel és azok leküzdése.
Az eltökéltség a zsenik egyik fontos erénye. A tűzoltót az eltökéltsége átsegíti az akadályokon. Nagy eltökéltség kell ahhoz, hogy megvalósítsd, amit mások lehetetlennek hisznek, miközben téged lenéznek, kigúnyolnak emiatt.
3. Görcsös, tartós lelki erőfeszítés; állandó, fölösleges szellemi erőlködés egy cél felé haladás közben.
A kezdeti lelkesedés az akadályok láttán görcsös eltökéltséggé változott. Az összeszorított fogú eltökéltség csak elkeseredetté tesz, inkább tartsd szem előtt az eredeti célt, és érd el.
Eredet [eltökéltség < eltökélt + -ség (főnévképző)]
