Tolerancia szó jelentése
tolerancia (főnév)
1. Az akadályok elviselése; folyamatos törekvés az eredeti cél elérésére annak ellenére, hogy eddigi megoldásaink nem működtek.
Egy gyerek tanítása tolerancia nélkül nem lehetséges. A feltaláló remek toleranciával rendelkezik a sikertelenségek ellen.
2. Más nézetek elfogadása; más emberek eltérő véleményének megtűrése ellenvetés nélkül, és az ilyen emberek tisztelete, tisztességes kezelése a nézeteltérések ellenére.
A vallási tolerancia része az is, hogy nem csak a nagy egyházakat támogatja az állam, hanem a kis vallásokat is. A többpártrendszer a politikai toleranciára épül.
3. Kellemetlenségek eltűrése; zavaró idegesítő vagy elfogadhatatlan körülmények elnézése más személyben vagy dologban anélkül, hogy megpróbálnánk megváltoztatni.
Nagy tolerancia kellett ahhoz, hogy nyugodtan üljek a szúnyogoktól hemzsegő vízparton horgászás közben. Az apuka elég toleranciával viselkedett a lánya ápolatlan hajú udvarlójával. A fogorvosnál érdemes kellő toleranciával ülni.
4. Műszaki: Megengedett eltérés; egy méret vagy érték elfogadható pontatlansága, amennyi még nem zavarja a működést.
A furat toleranciája akkora, hogy a csavar könnyen beleférjen. A tolerancia lehet plusz vagy mínusz érték is, tehát lehet nagyobb vagy kisebb az előírtnál.
5. Orvosi: Tartós védettség egy betegséggel vagy szerrel szemben, amely hosszabb ideig hatással van egy személyre. Hozzászokás, vagy a szokásos reakciók elmaradása hosszabb kitettség után.
A betegnek egyre javul a toleranciája a fertőzéssel szemben. A gyógyszert nem szabad folyamatosan szedni, mert idővel tolerancia alakul ki.
6. Orvosi: A szélsőségek kibírása: egy szervezet életének, működésképességének fennmaradása a normáltól nagyon eltérő körülmények között is.
A pingvineknek nagyon jó a toleranciája a hideggel szemben. Amelyik madárnak alacsonyabb a hőmérsékleti toleranciája, az télen délre költözik.
Eredet [tolerance < latin: tolerantia (elviselés) < tolerare, tolero (elvisel) < tuli, tollo (visz, hord)]
