Késztetés szó jelentése
késztetés (főnév)
1. Biztatás, ösztönzés; egy előny nyújtásával, személyes tettel, magatartással annak elősegítése, hogy egy személy megtegyen egy dolgot, vagy egy sajátos (kívánt) módon viselkedjen.
A jó vicc a nevetésre késztetés egyik módja. Egy kilátásba helyezett jutalom elég a nagyobb teljesítményre késztetéshez.
2. Rábírni igyekvés; egy másik személy meggyőzése egy cselekedet, döntés megtételére.
A szülők a lányuk késztetésével próbálkoznak, hogy menjen végre férjhez, ne válogasson az udvarlói közt. Az üzletkötő az ügyfél döntésre késztetésén dolgozik.
3. Átvitt értelemben: Belső ösztönzés; folyamatos és elszánt haladás egy cél felé egy erős belső szándék hatására.
A fiatal cégvezetőt lendületes késztetés viszi előre, így sokat és keményen dolgozik. A gyerekekben állandó késztetés van a világ megismerésére. A zsenik egyik jellemvonása a töretlen késztetés.
Eredet [késztetés < késztet + -és (főnévképző)]
