Ín szó jelentése
ín, ina, inak (főnév)
1. Szalagszerű képződmény, amely az izmot két végén a csonthoz erősíti. Kötőszöveti rostokból áll.
A csirkehúsról a szakács leválasztja az inakat. Az inak megakadályozzák, hogy az ízület rossz irányba forduljon. A futó sebesen száguld a cél felé, vékony lábán megfeszülnek az inak.
2. Népies: Foghús; íny. A foggyökereket körülvevő, és a fogak közé is benyúló vérbő szövet. A fogakat tartó húsrészek az állkapocsban.
Ha kevés C-vitamint kap a szervezet, akkor az ín könnyen vérezhet. A fogorvos az ín egészségével is törődik.
3. Tájszó: Futónövény szára, kapaszkodó indája.
A futóbab inai felszaladnak a kerítésre. A szőlő inai a karóba kapaszkodnak.
4. Tájszó, halászat: Háló kerete, amely egy körbefutó vastagabb kötél vagy zsineg.
A halászok megragadják a háló inát, és elkezdik húzni. Az ín elég erős ahhoz, hogy összetartsa a megtelt hálót.
5. Tájszó, halászat: A horog zsinege.
A hal letekeri az ínt az orsóról. A horgász bevág, és az ín megfeszül, a bot elhajlik.
6. Népies, régies: Lábikra; az alsó lábszár hátul kidomborodó, izmos, húsos része.
A kutya az idegen ina után kap. A focistának jól fejlett, izmos ina van a sok futástól, rúgástól.
7. Népies, régies: Sásból sodort kötélféle, amit a gyékény szövésére használnak.
Az öreg fogja az ínt, és ügyesen összeilleszti a másik ínnal. A durva ín megkeményíti a tenyerét.
8. Régies: Vastag levélér; a levél gerincéből, vagy a gerinc aljából kiinduló elágazás.
A szőlőlevélen jól látszanak az inak. A káposzta vastag inait levékonyítjuk vagy kivágjuk, ha töltött káposztát készítünk.
Eredet [ín < ómagyar: ín < ősmagyar: ín (ín, rost) < dravida: ínei (ín, rost) < inu (tart, húz)]
