Igazolvány szó jelentése
igazolvány (főnév)
1. Személyazonossági okirat; egy személy kilétét, állampolgárságát, lakhelyét igazoló okmány.
A bankban minden esetben kérik az ügyfél igazolványát. A rendőrnek kötelesek vagyunk megmutatni a személyi igazolványt.
2. Intézkedésre alapot adó irat; egy intézmény, szervezet képviseletét elismerő okmány, amely tanúsítja, hogy a vele rendelkező személy a szervezet, intézmény nevében jár el.
A biztosítási ügynök egy igazolvánnyal igazolja magát az ügyfélnél. A civil ruhás nyomozó igazolványa felmutatásával lép be a tett színhelyére.
3. Jogot biztosító okmány, amely egy jármű, szolgáltatás, kedvezmény igénybevételének jogos, engedélyezett voltát igazoló irat, nyomtatott kártya.
A közlekedési igazolvány a bérletszelvénnyel együtt érvényes. Az utazáshoz felhasználható kedvezményhez be kell mutatni az diákigazolványt is.
4. Régies: Igazoló irat; egy mulasztás megokolt voltát igazoló, rendszerint hivatalos személy által kiállított irat.
A tanuló az orvostól hozott egy igazolványt az egy hetes hiányzása miatt. Az alkalmazott egy igazolványt hozott a hivataltól, ahol meg kellett jelennie munkaidőben.
Eredet [igazolvány < igazol + -vány (főnévképző)]