Mentség szó jelentése
mentség (főnév)
1. Felhozott kifogás, amellyel menteni, igazolni, védeni akarnak egy hibáztatott személyt, megokolandó rossz állapotot, eredményt, kialakult rossz helyzetet. A mentség magyarázatként vagy indoklásként felhozott körülmény vagy ok, amely egy rossz állapotot, eredményt vagy helyzetet elfogadhatóbbnak tüntet fel (bár nem feltétlen igaz).
A késésre mentségéül szolgál az éjszaka leesett nagy hó. Az egyetlen mentség, hogy a jó szándék vezérelt. A mentség miatt a bajt okozó hiba rendben van, így a hiba valószínűleg később is meg fog ismétlődni.
2. Régies, jogi: Jogi érdekvédelem, képviselet, amely személyek vagy csoportok érdekeit biztosítja jogi eszközökkel.
Az ügyvéd a vádlott mentségét látja el a perben. A szakszervezetek a dolgozók mentségére szerveződnek.
3. Régies: Egy helyzet megmentője, aki segít egy személynek, csoportnak súlyos, veszélyes helyzetéből, bajából kijutni, illetve nehéz helyzetére megoldást találni.
Az ostromlott vár mentsége egy sereg lett, amely legyőzte az ostromlókat. A beteg mentsége az orvos, aki hatékony gyógyszerekkel segíti a gyógyulást.
4. Régies: Megmenekülés a bajból; kijutás a veszélyes helyzetből.
A gyors segítség a mentséget jelenti. A korábbi rossz tanuló mentsége az önfegyelemmel kialakított szorgalom lett.
Eredet [mentség < ment (ige I.) + -ség (főnévképző)]
