Hajnal szó jelentése
hajnal (főnév)
1. Kora reggel, a napfelkelte körüli időszak, az éjszaka végét jelentő napszak, amikor a felkelő nap fénye már oszlatja a sötétséget.
A gazda kora hajnalban kel, és az első dolga az állatok körül van. Hajnalkor még nagy a nyugalom a világban.
2. Pír az égen, amely az éjszaka végét jelzi.
A gazda már akkor felkel, mikor piroslik a hajnal. A hajnalt látva öltözni kezd. A festő hajnalt fest a tájképre
3. Átvitt értelemben: Kezdeti szakasz; egy kívánatos helyzet, állapot, folyamat eleje, születése.
A háború végén az emberek a szabadság hajnalát várták. Egy jobb kor hajnalában bíznak sokan ma is.
4. Átvitt értelemben: Erős vörös fény, amely nagy területet bevilágít.
A tűzhányó kitörése hajnalt fest az égre. Az erdőtűz hajnala körül tűzoltók dolgoznak.
5. Átvitt értelemben: Gyöngén áttetsző pír (női) arcon.
A lánynak zavarában hajnal fut az arcára. A nő arcán megjelenő hajnalt észrevették mások.
Eredet [hajnal < ómagyar: hajnal < ősmagyar: halnal, holval (felkel, felfénylik) < dravida: kalei (hajnal, napkelte) < kálu (kel)]