Hebrencs szó jelentése
hebrencs (melléknév)
1. Tájszó: Meggondolatlan (személy), aki a következmények átgondolása nélkül cselekszik vagy szól.
A hebrencs emberek később megbánják, amit mondanak vagy tesznek. A hebrencs fiatalember nem tetszik a lánynak.
2. Tájszó: Meggondolatlanul viselkedő személyre jellemző (magatartás, megnyilatkozás, döntés).
A hebrencs beszéd gyakran sértődés forrása. – Ez a hebrencs viselkedés nem sok jót hoz magával – korholta az anya a gyerekét.
3. Tájszó: Hadarva, hebegve, érthetetlenül beszélő (személy), aki a gyors beszéde miatt nem tudja jól megértetni magát.
A hebrencs kisgyerek karattyolását a felnőttek kedvesnek tartották. – Olyan kis hebrencs lányka ő – mosolygott az óvónő az anyukára, amikor az a gyerekért jött a munka után.
4. Tájszó: Érthetetlen (beszéd, közlés), amit hadarva mond egy személy, illetve ilyen beszédet kimondó (száj).
A kisgyerek hebrencs karattyolását a felnőttek bájosnak tartják. A kislány hebrencs szája be sem állt.
Eredet [hebrencs < középmagyar: heb(e)ge (hebegő) + -ncs (főnévképző) < hebeg]
