Hergel szó jelentése
hergel (ige)
1. Népies: Mérgesít (embert, állatot), bosszantó szándékkal ingerel.
Az idegen addig hergeli a harapós kutyát, míg az meg nem támadja. A hisztis gyerek a szüleit hergeli.
2. Tájszó: Erősen egymáshoz érint, kapar egy felületet, tárgyat, dolgot. Egy tárggyal, anyaggal egy másik tárgy, anyag felületét ismételten úgy érinti, hogy nyomva, szorítva, ide-oda mozgatva a két felület folytonos erős érintkezésben súrlódjon.
A tímár a kikészítendő bőrt hergeli. Az asszony mosás közben egymáshoz hergeli a piszkos szövetet.
3. Tájszó: Széthány, összetúr egy korábban rendezett dolgot, tároló helyet, rendbe rakott tárgyakat; rendetlenséget csinál.
A gyerek az apja műhelyében az összerakott szerszámokat hergeli. A tyúk a baromfiudvarba kiöntött hulladékot hergeli.
4. Tájszó: Madár párosodik, főleg kakas.
A kakas tyúkot hergel. A pulyka hergeli a tojót.
5. Régies: Gördít; hosszasan gurigázik vele.
A gyerekek a réten hergelik a labdát. Addig hergelték az udvaron fel-alá a régi kocsikereket, amíg eltört egy köcsögöt.
Eredet [hergel < ómagyar: hergel (ingerel, dörgöl) < ősmagyar: herget, herg (dörgölőzik) < dravida: varli, karli (dörzsöl, vakar)]
