Hivalkodás szó jelentése
hivalkodás (főnév)
1. Fitogtató kérkedés; tetszelgés. Egy személy, csoport élvezi azt a hatást, amelyet magatartásával, külsejével, megnyilatkozásával, tulajdonságával, nála levő tárggyal, eszközzel, dologgal másokban vagy önmagában kelt.
A lány új ruhájában való hivalkodása a barátaiban visszatetszést kelt. A katonatiszt kitüntetéseivel hivalkodása már nevetségessé vált. A fiatalember származásával való gőgös hivalkodása az összegyűlt társaságot megmosolyogtatja. Franciaországban a 18. század végén az arisztokrácia hivalkodása felbosszantotta a köznépet.
2. Régies: Haszontalannak tartott időtöltés, amely túlzott szépségápolással, cicomázással telik.
A lány tükör előtti, órákig tartó hivalkodása bosszantja az anyját. A férfiak fölöslegesnek tartják a nők hosszan tartó hivalkodását.
3. Régies, elavult: Lebzselés, lustálkodás; az idő üres, dologtalan eltöltése.
A legény hivalkodása bosszantja az apját. A béres hivalkodásával kiérdemli a gazda haragját.
Eredet [hivalkodás < hivalkod(ik) + -ás (főnévképző)]
