Hűl szó jelentése
hűl (ige)
1. Egyre hidegebbé válik; test, tárgy, anyag folyamatosan hőt veszít.
A kocsonya a kamrában hűl. A leves az asztalon hűl. Az izzó vas lassan hűl.
2. Átvitt értelemben: Hevéből veszít érzelem, vonzalom, indulat; lelkiállapot magas hőfoka, szenvedélyessége csökken.
A feldühödött ember indulatai lassan hűlnek. A sekélyes párkapcsolat az évek múlásával hűl. A csapat lelkesedése hűl a kapott gólok hatására.
3. Átvitt értelemben: Döbbent ijedelem bénítja; a rémülettől, meglepetéstől szinte mozgásképtelenné válik.
A takarítónő szinte halottra hűlt, amikor meglátta a sarokban az egeret. Az egér dermedtté hűl a macska láttán.
Eredet [hűl < hű(vös) + -l (igeképző)]