Horkol szó jelentése
A lap korábbi változatát látod, amilyen Zsoltti (vitalap | szerkesztései) 2018. február 14., 11:34-kor történt szerkesztése után volt.
horkol (ige)
1. Zajosan alszik; alvó ember, állat nyitott szájjal belélegzéskor ismétlődő, elnyújtott, mély, hörgésszerű hangokat hallat.
A hanyatt fekvő férfi úgy horkol, hogy rezeg belé az ablak. A felesége felébreszti őt, hogy forduljon az oldalára, mert akkor nem horkol.
2. Mélyen alszik, miközben ilyen hangot hallat.
A katonák a körletben horkolnak. A fiú megvárta, míg az egész ház horkol, aztán elment hazulról.
3. Régies: Állat horkan; egy állat (főleg ló) félelmében, megriadva vagy támadó dühében erős, rövid hangot hallat.
A hátasló a szakadékhoz közeledve egyet horkol, és nem akar tovább menni. A beteg állat még egyet horkol, és nem lélegzik többé.
Eredet [horkol < hork (hangutánzó) + -ol (igeképző)]
Lezárva 7K: 2012. január 5., 17:11
