Kémény szó jelentése
kémény (főnév)
1. Füstöt elvezető építmény. Épületen vagy attól külön építve rendszerint téglából rakott, a tető szintjéből kiemelkedő, füst vagy gáz elvezetésére való függőleges akna.
Látszik, ha valaki begyújtott a kályhába, mert füstöl a ház szoba oldali kéménye. A gólya az elhagyott kéményre fészkelt. A város szélén több gyárkémény festette szürkére az eget.
2. Falba épített füstelvezető akna. Épület falában létesített függőleges zárt csőszerű nyílás, amely a kályhacsőből belejutott égésterméket felfelé a szabadba vezeti.
A kéményseprők emeletről emeltre ellenőrizték a kéményt. A kéményseprőmester a épület tetejéről láncos golyóval tisztította a kéményt. A kandalló fölött kezdődött a kémény.
3. Kazánból kivezető cső. Gőzhajtású, kazánnal ellátott járművön, gőzgépen füst vagy gáz elvezetésére való, függőlegesen elhelyezett, fémből készült cső vagy tölcsér.
A felfűtött, gyorsan zakatoló gőzmozdony kéményéből dőlt a füst. Az induló gőzhajó kéményéből sötét füst szállt fel.
4. Hegymászás: Magas, szűk, minden oldalról zárt meredek hasadék vagy szakadék két szikla között.
A hegymászó a kéményben kúszott fel a magasba. A kéményben alig volt repedés, ahová a biztosító szögeket be lehetett ütni.
Eredet [kémény < ómagyar: kémény < ősmagyar: kémény < dravida: kámaram (kémény, tűzhely) < kámam, kaymam (tűz, éget)]
Azonos eredetű szavak más nyelvben: latin: caminus (kémény, kemence) < görög: kaminosz (kemence). Lásd még: kamin
Nyelvtani adatok
Kifejezések
Korommal a kéménybe felírom – (megjegyzésre se méltó, nem kell többet foglalkozni vele).
Szabad kémény – (Népies: olyan füstelvezető járat, amelyet boltozatosan építenek a konyha fölé, és amely a konyha légterétől nincs mennyezettel elválasztva).
Lezárva 7K: 2010. augusztus 20., 22:20