Fél szó jelentése
fél (ige)
1. Fenyegetéstől tart; retteg. A környezetéből érkező (képzelt vagy valós) káros hatástól szorong, aggódik anélkül, hogy rá merne nézni.
A fiú fél az apja szeme elé kerülni, mert nem tette meg azt, amit az apja kért tőle. A legtöbb ember fél a kígyóktól.
2. Nem mer, nincs bátorsága megtenni, amit szeretne, mert a következményektől tart.
Félek, hogy megbántom a barátomat, ha elmondom, amit róla hallottam. A kislány egyedül fél a sötétben. Ha tudsz, nem félsz.
3. Erősebbnek tüntet fel; menekülés, meghátrálás révén erősebbé tesz ellenséges személyt, állatot, dolgot.
A kutya csak akkor bánt, ha félsz. A verekedős garázda még jobban támad, amikor félnek tőle.
4. Régies: Alázatosan tisztel; minden kérését, parancsát vakon követi.
A parasztok úgy félik a császárt, hogy szót emelni sem mernek ellene. A bátor katona sem istent, sem a halált nem féli.
Eredet [fél < ősmagyar: péle (fél) < dravida: bilu, bhela (fél, megijed < fehéredik) < bhi (fehér)]
