Hegedű szó jelentése
hegedű (főnév)
1. Vonós hangszer, fából készült, csiga alakban végződő karcsú nyakkal ellátott, legmagasabb fekvésű, négy húrú hangszer, amelyet a bal vállhoz szorítva a jobb kézben tartott vonóval szólaltatnak meg, a megszólaltatott hang magasságát úgy szabályozzák, hogy húrjait a bal kéz ujjaival a kellő helyen leszorítják.
A hegedű minden szimfonikus zenekarban megtalálható. Ezt a hegedűt egy híres olasz hangszerkészítő mester készítette.
2. Zene: Hangszerhang, amely a négyhúros vonós hangszer megszólaltatásával hangzik fel.
A lakás ablakán kihallatszik a hegedű, ahogy a gyerek gyakorol rajta. A vidám csapatot a hegedű csalogatja be a vendéglőbe.
3. Zene: Hangszerszólam egy zenekarban, hangszeres együttesben, amelyet a négyhúros vonóshangszeren játszanak.
A mű második tételében a hegedűé a főszerep. A hegedű erőteljesen adja vissza a téma hangulatát.
4. Zene: Hangszeres játék; a négyhúros vonós hangszer (művészi) megszólaltatása.
A fiú már hétévesen elkezdett hegedűt tanulni. Azóta is szorgalmasan gyakorolja a hegedűt.
5. Régies, történelmi, átvitt értelemben: Kaloda; a kezet, a lábat és a nyakat szorító régi büntetőeszköz.
A rabok nyakára felrakták a hegedűt. A hegedűvel a nyakán állították ki a város főterén a bűnöst.
Eredet [hegedű < ómagyar: hegedű < ősmagyar: hedegű (hegedű) < sumér: he-gu-du (hegedű) < he, ge (sok) + ge, gu (hang) + du, dug (csinál)]
