Harmat szó jelentése
harmat (főnév)
1. Lecsapódó légköri nedvesség, pici vízcseppek, amelyek a kihűlt föld felszínén, hideggé vált növényeken, szabadban levő tárgyak felületén főleg éjszaka csapódnak le a levegőben levő vízpárából.
A nyári hajnalon a mező csupa harmat. A kirándulók cipője vizes lett a harmattól. A harmat képződése függ a levegő páratartalmától, és a földfelszín hőmérsékletétől. A megfagyott (0 °C alatti) harmatot dérnek vagy zúzmarának hívjuk.
2. Átvitt értelemben: Vízcseppek; cseppenként, gömbölyded apró részekben lecsapódó vízgőz, pára.
A nedves pincében a sarkokba gyűlik a harmat. A nedves falakra kiül a harmat.
3. Átvitt értelemben: Könny; a könnymirigy váladéka: átlátszó, sós nedv, illetve ebből gömbölyded apró rész/részek.
A riadt gyermek szeméből kibuggyan pár csepp harmat. A rossz hír hallatán harmat szaladt a szemébe.
4. Átvitt értelemben: Verejték; a verejtékmirigyek váladéka: átlátszó, sós folyadék, amely kisebb-nagyobb, gyakran egybefolyó cseppekben kiüt testi erőfeszítéstől, nagy melegtől vagy izgalomtól fölhevült ember/állat bőrén.
A futó arca harmatban fürdik, amikor befut a célba. A nagy melegtől harmat lepi az ember testét.
Eredet [harmat < ómagyar: harmat < ősmagyar: harmat < perzsa: khurm (pára) < szanszkrit: ghar (nedv)]
