Hárfa szó jelentése
hárfa (főnév)
1. Zene: Húros, pengetős hangszer, amely nagy alakú, ujjal pengethető. A húrok a hangolásuknak megfelelően különböző hosszúságúak, emiatt a hangszer körvonala gyakran háromszöghöz hasonlít. A húrok a hangszer teste és hozzá csatlakozó nyaka között feszülnek, melyek végeit egy harmadik elem, az oszlop köti össze. A húrok hangja hét pedál segítségével félhanggal emelhető.
A hárfát legtöbbször az egyik, vagy mindkét kéz ujjaival pengetik. A hárfák különböző méretűek lehetnek, vannak hordozható változatok is, és vannak olyanok is, amelyek mellé a zenész leül, és úgy pengeti.
2. Zene: Hangszerhang, amit ezzel a húros, pengetős hangszerrel szólaltatnak meg.
A zenekarból kihallatszik a hárfa. Az egyik tételben a hárfáé a főszerep, csak az hallatszik.
3. Zene: Hangszerjáték, amely ennek a húros hangszernek a (művészi) megszólaltatása.
A lány tízéves kora óta tanul hárfát. A hárfa lefoglalja minden szabadidejét.
4. Átvitt értelemben, régies: A költészet maga, ez a húros hangszer mint a költői tevékenység jelképe.
A kezdő költő hárfája a szerelmet dicsőíti. Az ismert költő régmúlt korok hőseiről írt költeménye beleillik hazafias hárfájába.
Eredet [hárfa < ómagyar: hárfa < germán: harpha, harpfa (hárfa) görög: arpon (sarló)]
Megjegyzés: Az eredeti szó az ősi hárfa alakjára utal.
Lezárva 7K: 2011. november 25., 14:34
