Hant szó jelentése

hant (főnév)

Kis földhányás, rendszerint füves földkupac.

A tehénpásztor leheveredik a hantra, és onnan nézi a legelő teheneket. A juhász gyepes hanton furulyál, körülötte legelészik a nyája.

Eredet [hant < ómagyar: hant < ősmagyar: hont, honcsok, höncsök (hant, „felhányt”) < dravida: kandu, kundu (halom, domb)]
Lásd még: hány (ige)

További részletezés

1. Sírdomb, sírhalom; az a hely, amely egy eltemetett koporsó fölött magasodik.

A régi csatatér szélén még felismerhetők a hantok buckái. A temető egy részén friss hantok sorakoznak.

2. Összeállt földdarab; nagyobb rög.

Az ekevas hantokat hasít ki a földből. A kertész szétveri a hantokat.

3. Régies: Gyeptégla; téglalap vagy négyzet alakban kivágott, gyeppel benőtt földdarab, amelyből többet egymás mellé helyeznek egy terület gyepesítése végett.

A park egyes részeit hanttal fedik be. A gazda a háza előtt hanttal rakja ki az árokpartot.

4. Régies: Füves terület, fű legelő egy réten, út mentén.

Az árokpart hantján ültünk le beszélgetni. Friss hant zöldül a réten.

Lezárva 7K: 2011. november 20., 11:33