Gipsz szó jelentése
gipsz (főnév)
1. Fehér ásvány; a mész színtelen, kristályos, szénsavas vegyülete; krétaföld.
A kutató a barlangban kristályos gipszet talált. A gipszet a föld alól ki lehetett bányászni.
2. Őrölt fehér por, amit fehér ásványból égetnek, és amely vízzel keverve gyorsan szárad, szilárdan köt. Könnyen elkészíthető és megmunkálható, ezért főleg az építőiparban használják tömítésre, felületek kiegyenlítésére vagy akár formába öntve és megszilárdulva terek belső díszítésre.
A szobrász előbb a megálmodott szobor gipszmodelljét készítette el. A villanyszerelő gipsszel tömte be a falba süllyesztett vezeték véséseit. A valaha gipszből készített, mostanra letöredezett angyalkaszárnyakat könnyű volt pótolni újabb gipszszárnyakkal.
3. Tartókötés, amely fehér kötőanyagból és szövetből készül. A kezelt végtagot védi az elmozdulástól, törött vagy repedt csontokat rögzít, hogy azok újra összeforrjanak.
Hat hét múlva talán levehetjük a gipszet – mondta az orvos a kötözés után. A gipsz alatt nagyon viszketett a lába a fiúnak.
4. Műtrágya, amely ezt az ásványi fehér port tartalmazza, és segít megelőzni a talaj savasodását.
A gipsz megköti a talaj tápsóit. A gépből a vetés előtt gipsszel szórták be a talajt.
Eredet [gipsz < görög: gipszosz (kréta) < arab: jibs (gipsz, tapasz)]