Guggol szó jelentése
guggol (ige I.)
1. Magát összehúzva ül; egy személy térdeit teljesen behajlítva ül úgy, hogy alsó teste majdnem a sarkát éri, vagy csak lábujjaival a földre támaszkodva alsó lábszárára, illetve sarkára nehezedik.
Az emberek a tűz körül a földön guggoltak. – Jobb ha csak guggoltok és nem ültök le, mert így nem fáztok fel – tanácsolta a kirándulást vezető tanár a vele lévő gyerekeknek. A csoportképeken az első sorban általában guggolnak az emberek, hogy ne takarják el a hátul állókat.
2. Kuporodik ilyen összehúzódva ülő testhelyzetet felvéve. Más testhelyzetből ilyen testhelyzetbe kerül.
A férfi a gyerekhez sétált és földre guggolt, hogy fejük közel egy magasságba kerüljön. A gyerekek szeretik, ha a felnőttek hozzájuk guggolnak, és úgy játszanak velük.
Eredet [guggol < ómagyar: guggol < ősmagyar: kucol (kucorog, összehúzódik) < dravida: kukkal (guggol, kotlik)]
