Gusztus szó jelentése
gusztus (főnév)
1. Ízlés; az ízek megérzése, felfogása, megkülönböztetése; ízlelő képesség.
Az ételek élvezete gusztus dolga. A fiúnak furcsa gusztusa volt, mert mindent megsózott.
2. Szépérzék; az a képesség, amellyel a jót, szépet, helyeset, illőt, finomat a rossztól, csúnyától, helytelentől, nem illőtől, durvától megkülönböztetjük; általában a szép és a helyes iránti érzék, illetve ennek koronként, helyenként kialakult, elfogadott mértéke vagy egyéni jellege, változata.
A lány gusztusa azt kívánta, hogy az egyszínű ruhához egy élénk mintás sálat válasszon magának. A rossz gusztus az ízléstelen megjelenés oka.
3. Étvágy; vágy az étkezésre, étel kívánása.
A férfinek jó gusztusa van: a vasszöget is megette volna. A vendég az étlap olvasása közben gusztust kapott a pörköltre.
4. Megmozgató hozzáállás; hirtelen támadt lelki hajlamból eredő készség egy feladat elvégzésére, egy cselekedet megtételére, tevékenység elkezdésére, folytatására.
Az asszonynak gusztusa támadt a süteménysütésre. Az idős házaspárnak egy kis sétára támadt gusztusa.
Eredet [gusztus < latin: gustus (ízlelés, kóstolás) < gusto (kóstol) < szanszkrit: guse (jónak érez)]
