Füge szó jelentése
füge (főnév)
1. Apró magvú gyümölcs, amely körte alakú, édes, húsos és fügefán terem. Apró termések sokaságából álló, a befelé fordult, elhúsosodott virágzatot is magában foglaló termés.
Az asszony fügéből lekvárt készített. A boltban lehet aszalt fügét venni.
2. Tájszó: Egres; zöldessárga vagy pirosas színű, savanykás ízű, szilva alakú gyümölcs, amely bokron terem, és szinte egész Európában előfordul. Levest, mártást és dzsemet készítenek belőle.
A háziasszony vett fél kiló fügét a piacon, mert levest akart belőle készíteni. A kert végében áll néhány bokor, amin füge termett.
3. Átvitt értelemben: Gúnyjel, amit a hüvelykujj hegyét a mutató- és középső ujj közé szorítva mutatnak.
A csúfolódó gyerek fügét mutatott a társának, aki kinyújtotta rá a nyelvét. A füge rosszul esett a másiknak, és megsértődött rá.
4. Állattan, régies: Madár, sáfránypinty, amelynek igen ügyes szerkezetű fészke zacskóalakban csüng alá a fáról. Színe sárga, feje és homloka narancsszínű (Sycalis flaveola).
A füge eredeti hazája Brazília. A füge gyakori madárka az állatkertekben.
Eredet [füge < francia: figue (füge) < héber: fag (termés)]
Alakját befolyásolta a függ szó is.
Nyelvtani adatok
Kifejezések
Füge gyerek – (derék, rátermett, talpraesett fickó)
Fügét kapsz – (nem kapsz semmit).
Fügét mutat neki – (a.) kicsúfolás, elutasítás kifejezésére hüvelykujjának hegyét behajlított mutató- és középujja közt kidugja; b.) durván vagy gúnyolva elutasít egy személyt, dolgot).
Köpeny alatt mutatja a fügét – (titkon, az illető tudta nélkül gúnyolja ki).
