Fogó szó jelentése
fogó (főnév)
1. Szorító szerszám; tárgyak erős megtartására, felemelésére vagy vágására használt kézi eszköz, amely két egymást keresztező karból áll.
A fogóval még egy szöget is ki tudok húzni. A forró tárgyakat csak fogóval szabad megfogni.
2. Szleng, műszaki: Rögzítő eszköz; a munkadarabot erősen egy helyen tartó fémszerkezet.
A fúrógép alatt egy fogó tartja a kifúrandó fémdarabot. A fogót jól meg kell húzni fúrás előtt.
3. Szleng: Tartófül; szállítást, emelést segítő fogantyú.
A táskát a fogójánál fogva szállítjuk. A fiók elején van egy fogó.
4. Szleng: Elkapó játékos; sportban vagy játékban az, akinek el kell kapnia a labdát vagy egy másik játékost.
Akit elsőnek elkaptak, az lesz a fogó. A fogó könnyen elkapta a hosszan repülő labdát.
5. Szleng: Gyerekjáték; amelyben egy gyereknek utol kell érnie a többi játékost, akik elfutnak előle; fogócska.
Az udvaron fogót játszanak a gyerekek. A fogóhoz legalább két játékos kell.
6. Szleng: Erős légtornász; cirkuszban egy lengőtrapézról ugró társát a levegőben elkapó szereplő.
A fogó általában egy nagyon erős férfi. Az ugró ugrik, a fogó pedig röptében elkapja.
7. Állatcsapda. Kártevők elfogására használt eszköz.
A fogóba diót raknak csaliként az egerek számára. A fogóba berepülnek a legyek, de kijönni nem tudnak.
8. Régies: Gyűjtő edény; felületbe bemélyített nyílás vagy tároló, amelyben anyagot, kisebb tárgyakat gyűjtenek össze.
A tűzhely előtt egy fogóba hullik a kihúzott hamu. Az esővíz az eresz alatti fogóban gyűlik.
9. Régies: Alátámasztó tartó; tető vagy más faszerkezet vízszintes gerendáját, darabját megtartó elem.
Amikor az ács végzett a fogók felállításával, ráfektették az egész tetőt tartó vízszintes gerendát. A szakács felállított két villás végű fogót a tűz mellé, majd arra fektette keresztbe a bográcsot tartó rudat.
fogó (melléknév)
Szorítva tartó; kézzel, más testrésszel vagy eszközzel tartva elmenni nem engedő.
A gyerek kezét fogó anyuka nagyon figyelmes az út szélénél. A kötelet fogó hegymászó nem csúszott le.
Eredet [fogó < fog (ige) + -ó (melléknévképző)]
