Fintor szó jelentése
fintor (főnév)
1. Arckifejezés; arc, száj, orr gúnyt, lekicsinylést, megvetést, undort kifejező mozdulata, elhúzása, elgörbítése.
Az asszony a szobába lépve az orrát megcsapó szagtól fintorra húzta a száját. A fintor ott maradt még pár pillanatig, aztán eltűnt, mintha nyoma se lenne, bár a beteg bűz maradt.
2. Régies, elavult: Gabonaföldi gyomnövény a perjefélék családjából.
A fintor akár egy méteresre is megnőhet. A fintor magva bódító erejű.
Eredet [fintor < ómagyar: fintor < ősmagyar: fitor (ferde) < peder (ferdít, fordít) < dravida: vidir (forgat)]